Az asztma rendkívül heterogén betegség, amelyet rendszerint légúti gyulladás jellemez, következményes légúti hiperreaktivitással, ennek egyik tünete lehet a köhögéssel járó epizódok kialakulása. A háziorvosi praxist gyakran keresik fel légúti infekciót követően száraz köhögési rohamokra panaszkodó betegek, ami asztmaekvivalens állapotnak felelhet meg. Náluk a háziorvos a „munkadiagnózis” felállítását követően megkezdheti az inhalációs kortikoszteroid (ICS) monoterápiát, hiszen az, mint gyulladáscsökkentő, a fenntartó terápia alapját jelenti. Az előadás az egyes kezelési lépcsőket és az inhalációs eszközök típusait is bemutatja.

Az asztmás betegek kevesebb mint egyötöde tartozik az úgynevezett „nehezen kezelhető” kategóriába, amely azonban nem feltétlenül jelent valódi súlyos asztmát. Ennek kimondásához meg kell győződnünk a jó inhalációs technikáról, a megfelelő compliance-ről, ki kell zárnunk (illetve kezelnünk kell) bizonyos társbetegségeket, provokáló tényezőket és gyógyszermellékhatásokat. Az asztmakezelés egyik leggyakoribb hibája a rövid hatású béta-agonisták (SABA) inhalációs kortikoszteroid nélküli alkalmazása, amelynek számos adverz hatása lehet. Az előadás foglalkozik a súlyos asztmában adható biológiai terápiákkal is, amelyek jelentősen csökkenthetik az exacerbációk számát és javíthatják az életminőséget.

Az asztma és a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) kezelésének alapkövét az inhalációs kezelés jelenti. A rossz adherenciának számos negatív egészségügyi és gazdasági következménye van, ezért a háttérben álló komplex tényezők feltárása elengedhetetlen. A leggyakrabban használt sprayk és szárazporbelégzők használati módja nagyban eltér. Mivel a technikai hibák sokszorozódnak, ha a betegnek többféle eszközt kell használnia, célszerű az inhalációs terápiákat azonos eszköztípusban adni. A terápiás rezsim egyszerűsítése javuló együttműködést és jobb betegségkimenetelt eredményez.

Az obstruktív tüdőbetegségekben alkalmazott inhalatív terápiát fokozatosan egyénre kell szabni. Ebben a diagnózishoz és a tünetekhez igazított kezelés kiválasztása, az orvos és a beteg egyéni preferenciái, a beteg taníthatósága egyaránt szerepet játszanak. A kívánt hatás eléréséhez az inhalációs készüléket megfelelő technikával kell használni; a betegeknek azonban ennek elsajátítása sokszor kihívást jelentő feladat, és az egészségügyi szakembereknek muszáj időt szakítani a helyes technika megtanítására. Az előadás bemutatja a leggyakoribb eszközhasználati hibákat, a salbutamol-túlhasználat problémáját és egy tanulságos esetismertetést is tartalmaz.

A spirometria egy egyszerűen elvégezhető vizsgálat, amelyet a tüdőbetegségek diagnosztizálására és monitorozására használhatunk. A ki- és belélegzett levegő mennyiségének és a ki-/belégzés sebességének mérésével nemcsak a tüdő mérete, hanem a tüdőszövet működése is megítélhető. A spirometria nélkülözhetetlen az obstruktív kórképek diagnosztikájában és követésében. A vizsgálatot gyakran a tüdőgyógyászatban és az üzemorvoslásban végzik, de a háziorvosnál is tökéletesen elvégezhető. Az előadás a vizsgálat indikációit, helyes kivitelezését és az eredmények értelmezését tekinti át.